1. Fejezet: A kezdet

Sziasztok!
Most belekezdek egy új történetben, ami már nagyon régtől a fejemben van, de nem volt alkalmam leírni. Most azonban kiszeretném írni a fejemből. Megmondom mostantól, hogy ne egy hosszú történetre számítsatok. Néhány fejezete lesz csak. Remélem, hogy tetszeni fog, és véleményt ne felejtsetek el hagyni. 

Szilárd.  

1. Fejezet: A kezdet

           Két fiú ült némán a tengerparton, a napnyugtát nézve. A Nap narancssárgára festette a tenger vízét és az eget. A szél lágyan fújt, a tenger hullámzott. Minden olyan volt, mint egy álom. Egy álom a boldogságról, a szeretetről, a reményről. Azonban, aki jobban ismerte a két fiút, tudta, hogy számukra nincs se boldogság, se szeretet, se remény. Mindezeket elvették tőlük, úgy, hogy ők bele sem szólhattak. De mit tehettek volna, ha ezt követeli a társadalom? Mi lenne, ha kiderülne, hogy a világ legnagyobb fiúbandájának két énekese meleg, és szeretik egymást? Bizonyára hatalmas káosz lenne. Halálos fenyegetéseket kapnának naponta, nem mehetnének ki az utcára, és sok rajongó megutálná őket. Ezért is találtak ki az egyiknek egy kamu barátnőt, így a rajongók a lányt utálják, és nem figyelnek rájuk. Azt tehetnek, amit akarjak. Majdnem. Nyilvánosan nem érhetnek egymáshoz, nem csókolhatják meg egymást, nem foghatják meg egymás kezét, sőt, még csak egymás közelébe sem mehetnek. Otthon pedig azt csinálhatnak, amit akarnak. De ezt sem lehet sokáig bírni. Ezért döntöttek úgy, hogy elkérőznek, kibérelnek egy magánszigetet, ahol kettesben lehetnek. Így kerültek a szigetre. 

           A levegő kezdett hűvösre fordulni, és ezt Louis is megérezte. Teste remegni kezdett, fogai összeütköztek, de egy világért sem mozdult volna meg. Hisz ott ült mellette Harry, a szerelme, és nem zavarhatja őket senki. A szigeten azt csinálhatnak, amit akarnak. Akkor csókolhatja meg, amikor akarja, akkor foghatja meg a kezét, amikor akarja, akkor ölelheti meg, amikor akarja. Harry mosolyogva fordult a fiúhoz, és amint meglátta, hogy fázik, azonnal felállt, és a kezét nyújtotta felé:

  - Menjünk be. - Mondta mosolygós hangon, miközben felhúzta a fiút. - Kezd hidegre fordulni a levegő. 

  - Harry... - Szólalt meg Louis csendes hangon. Először azt hitte, hogy a másik meg sem hallotta, de amikor feléje fordította a fejét, folytatta. - Szeretlek!

   - Én is téged! - A göndör közelebb húzta barátját, és apró puszit nyomott a homlokára. 

           Amint beértek a házba, levették cipőjüket, és a nappaliba mentek. Louis beindította a televíziót, miközben Harry pattogatót kukoricát hozott a konyhából. A göndör hosszasan elnézte szerelmét, ahogy fekszik a kanapén, és nyakig betakarja magát egy pokróccal. Olyan mesés volt. És ezt ő is tudta. Mosolygott, de ez most őszinte mosoly volt. Közelebb lépett, bebújt Louis mellé, és magához ölelte. Mélyen beszívta édes illatát, ami egy pillanatra elbódította, de hamar visszatért a valóságba, ahogy megszólalt szerelme:

   - Harry, mit nézzük? - Fordította hátra fejét, közben meg a távirányítót nyomkodta. 

   - Amit akarsz. - Harry egy puszit nyomott Louis orrára, mire a fiú elpirult.

           Hamarosan találtak egy műsort, aminek semmi értelme sem volt, ám mégis nézték. Bár, egyiküket sem kötötte le a tévé. Inkább örültek egymás társaságának. Ott, egymásba fonódva érte el őket az álom. Mindketten egyenletesen lélegeztek. Harry feküdte alól, Louis feje a göndör mellkasán pihent, lábaik pedig egybefonódtak. Nem zavarhatta meg őket semmi és senki. Vagyis ekkor még azt hitték. 

ஐ ஐ ஐ

           Hangos dörömbölés törte meg az éjszaka csendjét. A két fiú összerezzent. Rajtuk kívül senki más sem tartózkodott a szigeten. Akkor mégis ki kopogott? Lehet, csak álmodták! Vagy lehet, hogy a vihar hangjait hallották. Vagy lehet, hogy képzelődtek? Biztos, hogy csak álmodták. Nem! Megint hallották. Csak most erősebben és hangosabban. Hirtelen felpattantak mindketten, és villanyt gyújtottak. Harry csendben odalopózott az ajtóhoz, és kilesett rajta. A sötét miatt csak egy sovány alakot látott, aki dideregve állt az ajtó előtt. Kinyitotta. Az alak belépett a fénybe, így láthatóvá vált teljesen. Keskeny, férfias arca volt, fekete szakállal. Nem olyan erős, és férfias szakáll volt, hanem olyan, mint amilyen Zayn-nek van. Barna haja vizesen lapult fejéhez, fehér inget, szűk farmert viselt.

   - Gyere be, még mielőtt megfagysz! - Lépett Harry mellé Louis.     

           Az idegen betotyogott és megállt az ajtó előtt. Mindkét fiú csendesen nézték, majd Harry megtörte a csendet. 

   - Harry Styles vagyok. - Kezet fogott vele. - Ő meg Louis Tomlinson.

  - Chris J vagyok. Bocsánat, hogy így rátok törtök, de halászni indultam, és elért a vihar, a hajóm elsüllyedt, és a sziget volt a legközelebb. 

   - Semmi baj. - Mondták egyszerre. - Jól vagy? Hozok neked száraz ruhát. - Folyatta Louis, majd el is tűnt. Néhány másodperc múlva visszatért egy nadrággal, egy fehér pólóval és egy boxer alsóval. 

   - Ott van a fürdő. - Szólalt meg Harry. 

   - Ha lehet, átöltöznék itt. Nem szeretném elmocskolni a szép szőnyeget. - Fejtette ki Chris.

   - Ah, oké. 

            Chris hamar levette cipőit, zokniját, nadrágját, trikóját, és alsóját. A két fiú hosszasan nézte az idegen felsőtestét, majd alsótestét is szemügyre vették, miközben öltözött. Abban a két percben, amíg meztelenül állt előttük száz meg száz piszkos gondolat futott át agyukon. Ők nem az a pár voltak, akik féltékenyek voltak egymásra. Számukra izgató volt, ha egy másik férfitestet látnak meztelenül. Sőt, olyan is volt, hogy elképzelték, milyen lehetne hármasban csinálni. És most tessék, meg van rá az alkalmuk, mert össze vannak zárva egy helyes férfival, csak egy a probléma. Nem homoszexuális. Vagyis akkor még az hitték.